Januárban írtam egy kicsit (vagy sokat) a Riot működéséről és jövőjéről a következő öt évet illetően. A cikkben beszéltem róla, hogy a stratégiánk megválasztása hasonló volt ahhoz, mint amikor eldöntjük, játszunk-e még egyet egy győzelem után.
Sokan mondtátok, hogy értékeltétek az átláthatóságot és a betekintést a kulisszák mögé, ezért úgy gondoltam, ismét nyújtok valami hasonlót. Először nem tudtam, miről is írhatnék, de aztán pár hete, több mint két évnyi távoli összcéges értekezlet után végre újra személyesen találkozhattunk egy kéthetente megrendezett összejövetel alkalmából, amelyet Tábortűznek hívunk.
A személyes érintkezés élménye arra ihletett, hogy megosszam a gondolataimat a következőkkel kapcsolatban:
- Miért térünk vissza a hibrid személyes együttműködéshez;
- Az új irodák, amelyeket ezen együttműködés elősegítése érdekében nyitunk;
- Az egész vállalat elutaztatása Barcelonába, hogy könnyebben visszaszokjunk a személyes találkozókra két évnyi monitorok mögé bújás után;
- Marc Merill (ismételt) köszöntése nálunk mint játékokért felelős elnök (PoG), és
- A januárban bejelentett Queue Dodge programunk eredményei.
Most már bármelyik nap... sőt, bármelyik órában eljöhet az idő, amikor apasági szabadságra megyek, úgyhogy egy időre ez lesz az utolsó beszámolóm. Amikor visszatérek, több gondolatot is meg szeretnék osztani a szülői szabadság, valamint a munka és a szabadidő közti egészséges egyensúly fontosságáról, és hogy miért őrültség az amerikaiak részéről, hogy ilyen kevés szabadnapot vesznek ki (viccelek... de azért nem teljesen).
Szeretném leszögezni, hogy bár a Riotnál a hibrid munkavégzést választjuk (két nap bárhol, két nap az irodában), ez nem jelenti azt, hogy szerintünk csak ez a jó modell, vagy hogy mindenkinek így kellene csinálnia. A kizárólag távolról történő munkavégzés sok vállalat számára tökéletesen működhet. Jelenleg úgy gondolom, hogy a kérdés nem az, hogy általánosságban melyik modell a jobb, hanem hogy a konkrét vállalatok esetében melyik a megfelelőbb.
Vannak olyan vállalatok, amelyek remekül működnek csak távmunkával, olyanok, mint mi, amelyek a hibrid munkavégzés mellett döntöttek, és olyanok is, amelyek visszatérnek a heti 5 napos irodai munkához. Szóval, hogy egy újabb metaforával éljek, a távoli, hibrid és teljes mértékben irodai munkavégzés közti választás olyan, mint amikor ösvényt választunk. A legjobb vállalatok nem állítják, hogy mindenkinek az ő példájukat kell követni, hanem kiválasztják a nekik megfelelő ösvényt, majd addig tökéletesítik a módszereiket, amíg a legjobbak nem lesznek az adott ösvényen. A későbbiekben azt is elárulom, miért választottuk ezt az ösvényt, és miért ez a legjobb a számunkra.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy az alábbiakat azzal a feltételezéssel írtam, hogy elérjük azt a pontot, amikortól a COVID nem húzza keresztül a számításainkat. A COVID továbbra is folyamatosan változó helyzetet idéz elő, amelyhez folyamatosan alkalmazkodunk, és amelynek nem vagyunk a szakértői. Egy helyi egészségügyi szakemberekből álló szövetség javaslataira támaszkodunk, úgyhogy nem arra fogok koncentrálni, hogyan is térhetnénk vissza biztonságosan a munkába, hanem inkább arra, miért érdemes ezt megtennie a Riotnak, amikor – és ahol – lehetséges.
A játék élvezetesebb személyesen, ahogy a játékkészítés is
Legyen szó egy kanapéról, egy internetkávézóról vagy egy színpadról éljenző rajongók ezrei előtt, a személyes játék olyan élményt nyújt, amellyel az online játék sosem érhet fel.
Ehhez hasonlóan, és hasonló okokból úgy gondoljuk, hogy számunkra a játékkészítés is jobb személyesen. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy 1-3-1-es beosztású hibrid munkavégzést választunk, a hétfőt és a pénteket választva olyan napoknak, amikor bárhonnan dolgozhatunk. Úgy döntöttünk, meghatározzuk, melyik napokon legyenek a munkatársaink az irodában, hogy a lehető legkönnyebben és legzökkenőmentesebben ütemezhessük be a megbeszéléseket, és anélkül működhessenek együtt a különböző csapatok, hogy találgatniuk kéne, ki mikor lesz bent.
Hevesebben ver a szívetek, ha meghalljátok a VALORANT-ban az ász hangeffektusát? Érzitek az adrenalinlöketet, ha szintet léptek a WoW-ban? Profinak érzitek magatokat, amikor bevarrtok egy gólt a FIFA-ban?
Ezen tökéletes pillanatok létrejöttében a mérnökök, a játéktervezők, a művészek, a hangmérnökök, a minőségbiztosítási szakemberek, a történetírók és sok más ember belefektetett óráinak százezrei rejlik. De ha egyszer ráérzünk, a határ a csillagos ég.
A lehetőség, hogy megkérjünk egy munkatársat, hogy a monitorunkra pillantva mondja el a véleményét, az együttes ötletelés vagy a testbeszéd megfigyelése, amiből megállapíthatjuk, ha valaki nincs elragadtatva a tervünktől, mind-mind rendkívül értékesek, és sokkal jobban működnek személyesen. Az ezt lehetővé tévő környezetet is sokkal könnyebb személyesen kialakítani: a bizalom építése, hogy mindenki meg merjen szólalni, a feszültségek és a bizalmatlanságok megbeszélése, a személyes ötletelés stb.
A Teamfight Tactics kezdeteit felidézve nem tudom, lett-e volna bátorságunk bármikor is belevágni az ötlet megvalósításába, ha nem láttuk volna az irodában járkálva, hogy mindenki a Dota Auto Chesst nyüstöli. Ez a személyes energia volt a kulcs mindenki számára, aki részt vett a projektben: magabiztosságot merítettünk belőle a megfelelő emberek kiválasztásához, az erőforrások átcsoportosításához, a változtatások véghezviteléhez, és a második játékunk 6 hónapon belüli megalkotásához. Nem tudom elképzelni, hogy távmunkában is ugyanilyen lendülettel vittük volna ezt véghez. Ki tudja, még az is lehet, hogy egy újabb TFT-hez hasonló lehetőséget szalasztottunk el a külön töltött idő miatt.
Nagyon sokat beszélgettünk a távmunka és a személyes munka előnyeiről és hátrányairól. A megbeszéltek nagyon nagy része mögött a „termelékenység” elképzelése húzódik meg. Lehet, hogy úgy gondoljátok, a Riot jó példa az olyan vállalatokra, amelyek távmunkában is épp olyan termelékenynek bizonyultak, mint élőben. Termelékenyek voltunk abból a szempontból, hogy elkészültünk, amivel kellett. De a Riot sosem lesz az a vállalat, amelyik az utolsó munkamásodperceket is kisajtolja a dolgozókból; mindig is bíztunk benne, hogy az embereink képesek a saját beosztásuk kialakítására és követésére, és büszkék vagyunk rá, hogy elkerültük az olyan, gyakori vállalati hibákat, mint a megszokottá vált kötelező túlóra.
Termelékenyebbek vagyunk otthon? Talán bizonyos feladatokat illetően, bizonyos napokon, bizonyos munkakörökben... De nem az a célunk, hogy mi legyünk a világ legkeményebben dolgozó játékfejlesztője. A célunk, hogy a játékosok igényeinek kiszolgálásában legyünk világelsők. A Riotnál azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a legjobb egyensúlyt a legjobban otthonról végezhető feladatok otthoni elvégzése és az együttműködés elősegítése között, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy sikeresek lehessünk egy ekkora méretű (3000-nél több munkatárssal rendelkező) kreatív szervezetként.
Úgy hiszem, hogy egy vállalat idővel majd rájön, hogyan lehet kiaknázni a személyes együttműködés minden előnyét távmunka mellett. De nem tudom, mikor jutunk el ide. Egy év múlva? Egy évtized múlva? Nem mi leszünk az a vállalat, amelyik ennek a kiötlésére fókuszál; nem ez a legerősebb oldalunk. Úgy döntöttünk, hogy az innovációs energiáinkat a játékosainknak szánt termékekre fordítjuk, és nem a távmunka tökéletesítésére. Ha a vállalatok egyszer rájönnek, hogy lehetséges ez ilyen sok ember számára úgy, hogy a kreativitást is elősegíti, biztosra vehetitek, hogy rajta lesz a szemünk az ezzel kapcsolatos híreken, és hajlandók leszünk változtatni, ha számunkra megfelelő megoldás születik.
Hogyan segítik az irodáink a kultúránkat?
Az évek során megtapasztalhattam, milyen a munka a Riot néhány különböző irodájában. A Riot első irodája egy... szemétdomb volt. Mondjuk legalább a bérleti díj alacsony volt. Megtisztelő módon segíthettem néhány újabb irodánk megnyitásában, például Dublinban, Szöulban és Párizsban. És azok az irodák sem voltak egyből szemet gyönyörködtetőek. De mindegyikük saját energiával és lüktetéssel büszkélkedett. És azzal az érzéssel, hogy bármi lehetséges. Hogy bármikor olyan ötlettel rukkolhatunk elő, amely mindent megváltoztathat.
Van valami megmagyarázhatatlanul szórakoztató oldala is a személyes munkának, amelyet könnyű elfelejteni, ha egy ideje nem voltunk az irodában. A Riotnál arra törekszünk, hogy az irodáink a kultúránkat tükrözzék, és mindig emlékeztessenek minket a játékosainkra. Az irodáinkról többet is megtudhatsz itt – mind egyedi, és nagyon király!
Idővel úgy reagáltunk a Riot energiájára és kultúrájára, hogy olyan munkahelyeket építettünk, amelyek tükrözik ezt az energiát. Létrehoztunk játékos szobákat, illetve helyet biztosítottunk a laza együttműködésnek és a csendes elmélkedésnek is. Olyan helyiségeket, amelyek a karaktereink és a világaink előtt tisztelegnek. Olyan helyeket, ahol komolyan lehet venni a játékot.
Amikor irodáink a legjobb oldalukat mutatják, szikrázik a levegő. Spontán játszmák, tervezett ünneplések, a helyi klubokba szervezett megbeszélések... a munka annyi minden másról is szólhat a munkavégzés mellett.
A közelmúltban a Los Angeles-i kampuszunkon is megnyitottunk két új helyet. Az egyik épület Legends of Runeterra, a másik pedig VALORANT tematikájú.
Az ázsiai játékfejlesztési stúdióink kiépítésével is jól haladunk. Tavaly bejelentettük, hogy új fejlesztői irodát nyitunk Sanghajban. Már vannak Riot-dolgozók Hongkongban és Szingapúrban, akik szorosan együttműködnek a Sanghajban és Tajpejben tartózkodó külső partnereinkkel.
A délkelet-ázsiai kiadásért felelős csapat is bővül: új kiadói központok nyílnak a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Malajziában és Thaiföldön.
A lényeg, hogy ha jelenleg nincs a közeledben irodánk, reményeink szerint hamarosan lesz.
Bienvenido a Barcelona
Tisztában voltunk vele, hogy nehéz lesz újra összehozni mindenkit személyesen. Hozzászoktunk az otthon kényelméhez, és nehéz volt újra kitörni belőle. Sokunk elfelejtette, milyen nagyszerű is lehet a Riot személyesen. Csak egy jó módja volt, hogy újra összejöjjünk.
A nagy vízválasztó eseményeknél az egész vállalatot összehívjuk, hogy személyesen, egy helyen beszélhessük meg a vállalat jövőbeli irányait, és az odajutáshoz használandó stratégiákat. Rendeztünk egy-két király bulit is. RETTENTŐEN kreatív nevet találtunk az ilyen összejöveteleknek: Globális Riot Konferencia (Global Riot Conference, GRC).
Tudtuk, hogy a 2022-es GRC-nek minden eddiginél nagyobbnak kell lennie. Végtére is, a legutóbbi GRC 2016-ban volt, és a legtöbb munkatársunk (akikből azóta több, mint kétszer annyi lett) még soha sem tapasztalhatták meg ezt az élményt. Nem csak nagyobbá nőtt a vállalatunk, mint amekkora valaha volt, tudtuk, hogy az emberek alig várják, hogy újra kimozdulhassanak a házukból, hogy visszatérhessenek az összejövetelekhez és a normális élethez, és remélhetőleg demonstrálhassák a kreativitást és az innovációt, amiről korábban beszéltem.
A spanyolországi Barcelonát választottuk ezen esemény úticéljául, hogy emlékeztessük a Riot-munkatársakat a globális játékostáborunkra, hogy a saját bőrükön érezhessék a parázsló játékoskultúrát, és mert ezen a helyszínen lehetőségünk nyílt e hatalmas esemény a COVID szempontjából is biztonságos lebonyolítására (az is jól jött, hogy van ott is egy irodánk).
Nem is sejtettem, milyen nagyratörő céljai vannak a GRC-ért felelős csapatnak. Amikor március elején megérkeztünk, a világ minden tájáról érkező Riot-munkatársak ezrei négy napnyi elképesztő tartalomnak és ünnepléssorozatnak örvendhettek.
A játékosok számára készített tartalmainkon dolgozó minden munkatársat meghallgathattunk. Voltak nagy, lélegzetelállító prezentációk, és kisebb, szerényebb előadások is.
Valahogy még Zedd is csatlakozott hozzánk a végső bulira. Tudtam, hogy nagyon jó a VALORANT-ban, de mint kiderült, elképesztő DJ is. Bár már minden újdonságot és tartalmat ismertem a megérkezés előtt (sajnos vezérigazgatóként nagyon ritkán örvendhetek meglepetéseknek), mégis lenyűgöző volt mindent együtt, egy helyen látni.
Ami azonban még a prezentációknál és a buliknál is fontosabb, az az, ami azok között történt. A Riot-munkatársak, akik évek óta nem találkozhattak személyesen, élőben kommunikálhattak egymással. Láttam is néhány örömkönnyet, ahogy az emberek között sétáltam. És kétségem sincs afelől, hogy ez nagyban hozzájárult a GRC számomra egyik legemlékezetesebb részéhez: az Ideadome-hoz. A Riot saját Cápák között-újragondolásában a munkatársainkat csapatokba állítottuk, és két napig hagytuk, hogy szárnyaljon a képzeletük a közös ötletelések során. Ezt követően előadták az ötleteiket a cégvezetőknek, és lehetőségük volt rá, hogy az egész vállalat előtt is beszámoljanak róla, hogy az ötlettel szimpatizáló vezetők valamelyike valós időben is támogathassa azt. És igen, az új vállalati stratégiánk egyik része, hogy tényleg belevágtunk a sikert arató ötletek megvalósításába!
A közelmúltban az összes munkatársat megkérdeztük, milyen véleménnyel vannak a vállalatról. A GRC résztvevői, az online nézők és az eseményt teljes egészében kihagyók véleménye közötti különbség igen szembetűnő:
Barcelona előtt is biztosak voltunk benne, hogy jó döntés a személyes együttműködéshez való visszatérés. A GRC után viszont 200%-ig biztosak lettünk abban, hogy jó döntést hoztunk.
Marc (ismételt) köszöntése nálunk, mint játékokért felelős elnök
Jóval azelőtt, hogy csatlakoztam a Riothoz, a LoL európai kiadójánál dolgoztam. Amikor először láttam a játék demóját, egy kicsit nyers volt, de a Riot csapatának szenvedélye és az alapítók, Brandon és Marc vezetése miatt nagyon vonzott a Riot.
Az évek során az alapítók folyamatos aktivitása – még jóval az után is, hogy a tulajdonjog nagy részét eladták a Tencentnek – volt részben az oka, hogy biztos voltam benne, hogy jó lóra teszünk a küldetésünk beteljesítése érdekében. Még a vezérigazgatói poszt átvétele után is mindig számíthattam Brandon és Marc tanácsaira a helyes iránnyal kapcsolatban, értékes visszajelzéseire a kulcsfontosságú döntéseket, valamint bizonyos személyes, nagy hatású projekteket illetően is. Az előző év végén felkértem Marcot, hogy folytassa a napi munkát az új működési szerkezetünk fontos tagjaként mint játékokért felelős elnök, és februárban mindenkinek bejelentettük az új pozícióját.
Mindenki tudja, aki valaha is egy alapító által vezetett vállalatnál dolgozott, hogy az alapítók nem csak inspiráló vezéralakok, de a vállalatok gyakorlati választásaiban is fontos szerepük van, és a vállalati kultúra spirituális vezetői is. A Riotnál töltött éveim során mindig hálás voltam Marc vezetőségéért, de szuper volt a partneremnek tudni, ahogy az elmúlt néhány hónapban a játékok jövőjét alakítottuk.
Marc és Brandon is ott voltak a GRC-n. Brandon a konferencia megnyitóján emlékeztetett a játékosokra, és arról beszélt, hogy mekkora bátorság kell az olyan kockázatok vállalásához, amelyek talán jobbá tehetik a játékélményt.
Majd végezetül az utunk következő szakaszára való felkészítés gyanánt Marc bölcs szavait hallhattuk, a „Szezonunk kezdetének” keresztelt beszéde keretei között.
A Queue Dodge eredményei és a további terveink
Tudtuk, hogy nem tesz majd mindenkit boldoggá az 1-3-1-es hibrid modell. És ezzel nincs is semmi gond. Vannak, akik mindig a távmunkát részesítik előnyben, mások a csak irodai munkát. A hibrid élményt kedvelőket szeretnénk biztosítani, hogy a Riot a lehető legjobb hely nekik.
A legutóbbi, januári beszámolómban beszéltem a Queue Dodge-ról, és végül 142 Riot-munkatárs döntött úgy, hogy él a lehetőséggel (a kb. 3700-ból, tehát egy kicsit kevesebb, mint 4%). Ez nagyjából akkora lemorzsolódás, amekkorát a bónuszok után is tapasztalunk. A Queue Dodge mellett döntők közül 45-en említették meg a hibrid munkavégzést a kilépésük okai között, de ebből csak 13 olyan volt, aki távmunkában szeretett volna dolgozni, a másik 28 személy pedig maradt volna, ha lett volna nekik megfelelő helyszínünk. Ahogy új irodákat nyitunk, remélem, ezek a munkatársak visszatérnek.
A tény, hogy vannak lehetőségek, azt jelenti, hogy mindenki a számára legjobb döntést hozhatja, ami remek előrelépés általánosságban a munka jövőjét illetően. Nem tudom, hogy milyen lesz a munka a Riotnál öt vagy tíz év múlva. Azt viszont tudom, hogy a személyes együttműködés elképesztő mértékű energiát adhat. Éreztem a GRC-n, és tudom, hogy más munkatársak is. Már eddig is rendkívül pozitív reakciókat kaptunk a központunk újranyitásának hírére, és alig várom, hogy láthassam, milyen új, kreatív újításokkal állhatunk elő a játékosok számára az újult lelkesedés eredményeként, amelyet a személyes együttműködésnek köszönhetünk.
Nicolo "nicolo" Laurent
Nicolo „nicolo” Laurent a Riot Games vezérigazgatója. Egykori Arany Sona- és Pyke-mester, Tesolaf-rajongó, és pimaszul francia. Vezérigazgatóként Nicolo felügyeli a stratégiai és kivitelezési folyamatokat, és biztosítja, hogy a Riot a lehető legminőségibb élményt kínálja a játékosoknak… legalábbis ezt mondja magának, amikor „kutatás” címén játszik.