Nincs helye 1v5-nek a játékban: a hősmentalitás veszélyei (és ellenszerei)

Az idei első két bejegyzésemben (1, 2) a Riot céljairól írtam, bemutattam a munkamódszerünket, és hogy milyen fontos az együttműködés. Ezúttal nem a napi feladatokról, hanem a munka és a magánélet egyensúlyáról, a játék fontosságáról szeretnék beszélni, valamint arról, hogyan lehet kilépni a hősmentalitás, a napi huszonnégy órás „munkakészültség” csapdájából.

Számomra most különösen aktuális a munkaszünet fogalma, hiszen nemrég jöttem vissza egy 12 hetes apasági szabadságról.

A munkán túl

Egész eddigi (szakmai) életem eddigi legbüszkébb pillanata volt, amikor 2022. szeptember 3-án az Arcane kapta meg a legjobb animációs alkotásnak járó Emmy-díjat. De valami nem stimmel ezzel a képpel.

Nem szerepel rajta a vállalat vezérigazgatója. És ezt egyáltalán nem bánom. Nem olvasgattam a gratuláló e-maileket és üzeneteket. Nem szálltam be a győzelemről szóló beszélgetésekbe. Sőt, egyáltalán nem dolgoztam akkoriban, egy sokkal fontosabb dolog miatt voltam otthon: megszületett a negyedik gyermekem. Ez egyáltalán nem volt könnyű döntés számomra, hiszen imádom a Riotot, imádom az Arcane-t, de a családom a legfontosabb.

És ez nem csak egy vállalati vezető szenteskedő dumája. Nagyon komolyan vettem a szülői szabadságot: száműztem a tárgyalásokat, az e-maileket, a vállalati online csevegéseket az életemből. Meghagytam, hogy csak akkor hívjanak, ha szó szerint ég a ház. Igen, emiatt több izgalmas dologról is lemaradtam (úgy tudom, elég menő játékbeli tartalmakat teszteltek 👀), de a gyermekem számomra többet ér 99 Emmynél. Sokkal nyugodtabb voltam, bemutattam a Franciaországban élő családtagoknak a legújabb jövevényt, és megújult lelkesedéssel tértem vissza, hogy megírjuk a Riot történetének következő fejezetét.

Ráadásul (az apai kötelességek kiszámíthatatlan természete miatt) volt időm néhány offline játékra is. Befejeztem a Triangle Strategyt, és újra elővettem a Slay the Spire-t, ezúttal a zseniális mobilváltozatban.

Sokan úgy gondolhatják, hogy ez szokatlan viselkedés ebben a szakmában, hogy visszatérve a nyakamba zúdult a rengeteg felhalmozódott munka, és éjszakába nyúló robotolással próbáltam utolérni magamat. De a Riot munkához való hozzáállásának köszönhetően szó sincs erről. 

Leszámolás a hősmentalitással

A karrierem kezdetén az a torz benyomás alakult ki bennem, hogy szünetet tartani rossz dolog, és a túlórával tudom „megmutatni”, hogy jelen vagyok. Büszke voltam arra, hogy mindig kéznél vagyok, folyamatosan e-maileztem, és ügyeltem arra, hogy a szabadságok alatt is legalább olyan produktív legyek, mint az irodában. Magyarán hős akartam lenni. De gyorsan rájöttem, hogy ez egy zsákutca. 

A miénkhez hasonló kreatív iparágakban a sikeres megvalósítás csak egy része a munkának. Gyakran egy jó ötleten áll vagy bukik minden, az innováció pedig egy gondosan összeállított recept pontosan kiszámolt hozzávalókkal, amelyek közül a legfontosabb a szellemi állapot. Tudom magamról, hogy ha nincs időm feltöltődni, akkor nem tudom a kreatív maximumot nyújtani, úgy együttműködni másokkal, hogy abból a játékosok számára hasznos innováció szülessen.

Mindenki máshogy piheni ki magát. Van, aki a kedvenc játékával kapcsolódik ki, van, aki bepótolja a kimaradt filmeket Netflixen, mások jókat esznek a családtagokkal vagy barátokkal. Van, amikor összejön egy igazi vakáció, ami számomra elképzelhetetlen sílécek és friss hó nélkül. A teljes kikapcsolódással töltött idő felbecsülhetetlen érték.

A tény, hogy 2022-ben is vannak a 100 órás munkahetet dicsőítő vezetők, világosan mutatja, mennyire nem tanultak egyes játékfejlesztők és kiadók az iparág korábbi hibáiból. Túl sokszor fordult elő, hogy a játékokkal foglalkozó vállalatok cserben hagyták a játékok bűvöletében felnőtt alkalmazottaikat. A Riot arra törekszik, hogy őszintén elismerje a vállalati kultúrával kapcsolatos hibáit, és hogy milyen tanulságokat vont le ezekből, és most szeretném bemutatni, hogyan képzeljük el a munka és magánélet egyensúlyát és a túlórázás elkerülését.

Kár tagadni, hogy néha igenis van létjogosultsága az éjszakába nyúló munkának, az állandó készenlétnek, hogy „észrevegyenek”. Ezt neveztem hősmentalitásnak. Egy új vagy bajba került cégnél ez a fajta elkötelezettség nemcsak szükséges, hanem lelkesíthet másokat is, átsegítve a vállalkozást a nehéz időszakon. Egy jól működő, bővülő nemzetközi cégnél pedig egyszerre felesleges és fenntarthatatlan. A vezérigazgatók egyik feladata az lenne, hogy olyan szervezetet alakítsanak ki, ahol nincs szükség a hősmentalitásra.

A munka és magánélet egyensúlya nem magától alakul ki. Mindent megtettünk egy olyan vállalati kultúra kialakításáért, amely díjazza a kreatív gondolkodást és problémamegoldást, de nem követeli meg senkitől, hogy minden ébren töltött percét a munkának szentelje. Mindig van tennivaló, ezért tudatosan kell tervezni és megszervezni a gyártási folyamatot, és kialakítani egy megközelítést, amely nem díjazza (vagy várja el) a túlórázást. Vezetőként tisztában kell lenni azzal, hogy ha éjt nappallá téve dolgozunk, hétvégén és éjszakába nyúlóan elérhetőek vagyunk, akarva-akaratlanul követendő példává válunk mások számára.

Egy a Riothoz hasonló, élő szolgáltatást nyújtó vállalatnál egy tartalom kiadása nem a végcél. A játékaink megjelenésével csak a draftolási fázis ért véget… az igazi meccs még hátravan. Hónapokon, éveken vagy remélhetőleg évtizedeken át támogatnunk kell egy játékot a kiadás után. Tudni kell, hogy mikor kell behúzni a féket, pihenni, újraszervezni magunkat, és megerősödve visszatérni. Hogy mikor nem szabad bevállalni az 1v5-öt, hogy mikor ne legyünk hősök.

Bármilyen nemes ez a gondolat, kár tagadni, hogy vannak Riot-munkatársak, akik elképesztően sok időt kénytelenek fordítani olyan csodálatos élmények megvalósítására, mint a vb, vagy a nagy megjelenések előtti utolsó simítások elvégzése. Mindent beleadnak a lehető legjobb végeredményért. Nagyra értékeljük ezt a kemény munkát és a nagy pillanatok precíz megvalósítását. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a nagy nap után teret kell adnunk a Riot-munkatársaknak arra, hogy a kemény hajrá után úgy töltődhessenek fel, ahogy nekik jólesik.

Alkalmanként előfordulhat túlóra, de amikor a kemény munka szorongatóvá válik, az alkalmakból pedig rendszer lesz, az a vezetés kudarca. Belső felméréseink során külön figyelmet szentelünk a munka és a magánélet egyensúlyának: ha egy csapat esetében az egészséges arány jelentősen eltér az átlagtól, arról azonnal tudni szeretnénk, hogy dolgozhassunk a probléma megoldásán.

A Riot-munkatársak és Riot-fiókák támogatása

Továbbra is keressük azokat a lehetőségeket, amelyek révén a munka világán túl is jobbá tehetjük a Riot munkatársainak életét.

Az elmúlt néhány évben kibővítettük a szülői szabadságra vonatkozó szabályzatunkat, és ma már a legtöbb Riot-munkatárs legalább 12 hetes fizetett szülői szabadságra jogosult. Arra is büszke vagyok, hogy fantasztikus juttatásokat kínálunk nemtől függetlenül minden Riot-munkatárs számára a termékenységi kezelések, az örökbefogadás és a béranyaság terén, mert tudjuk, hogy a család az élet különösen értékes része

Nemrégiben vezettük be az alkotói szabadság programját is, amelynek keretében a Riothoz régóta hűséges munkatársak egy időre teljesen visszavonulhatnak a munkától. Izgatottan várom a beszámolókat arról, hogy ez idő alatt merre jártak, milyen hobbikat űztek stb., hogy azután új élményekkel és friss ötletekkel térjenek vissza a Riothoz.

A lényeg: azt szeretnénk, ha a munka és a magánélet egyensúlyán túl a Riot munkatársai az életet is élveznék.

Itt el is érkeztünk a Riot munka-magánélet egyensúlyára vonatkozó képletének másik fontos részéhez, a korlátlan mennyiségű szabadnaphoz.

Meg kell hagyni, az efféle szabályok vitás kérdésnek számítanak a számítástechnika világában. A miénkhez hasonló szabályzat kritikusai szerint az alkalmazottak nem szívesen kérnek szabadnapot, így nem tudják kihasználni ezt a hihetetlenül értékes juttatást. Először nem tudtam elhinni, hogy ilyen hozzáállás létezik, de bebizonyosodott, hogy így van! Ezért némi kényszert alkalmaztunk: évente kétszer bezárjuk az irodát, így kötelezővé tettünk egy nyári és egy téli szünetet (miközben továbbra is arra bátorítjuk a Riot-munkatársakat, hogy év közben is éljenek a korlátlan szabadság lehetőségével).

Minden évben nyáron egy, télen pedig két hétre az egész vállalat leáll, és kollektívan veszünk egy mély levegőt (az is fontos volt, hogy megoldást találjunk az élő játékokat és e-sport-eseményeket működtető munkatársaink helyzetére is, akik így a kötelező szünetet lépcsőzetes rendszerben, más időpontokban veszik ki). Mivel ezen időszakokban a munka teljes felfüggesztését követeljük meg, és az egész szervezet egyszerre megy pihenőre, a Riot munkatársai átadhatják magukat a kikapcsolódásnak, és nem kell azon aggódniuk, hogy egy sor felhalmozódott üzenet és e-mail várja őket, amikor visszatérnek.

Kemény munka nélkül nincs játék

A játékot természetesen egész évben komolyan kell venni, nem csak a szabadság ideje alatt.

Fennállása óta a Riot mindig is arra ösztönözte a dolgozóit, hogy szakítsanak időt a játékra és az általunk készített tartalmak kipróbálására. Ez különféle formákat ölthet, a kampuszunk internetkávézóiban (amelyek dél-koreai mintára készültek) zajló játéktól a játéktesztekbe történő bekapcsolódáson át a barátokkal folytatott, legendás D&D-kampányig. Elengedhetetlen, hogy a Riot munkatársai tudják, milyen játékosként játszani. A legtöbbször a szabadidőmben is 15–20 órát játszom hetente a rendszeres munkahelyi játékteszteken felül, amelyekben részt veszek.

Még éves házibajnokságot is tartunk minden játékunkhoz kapcsolódóan, Rumble néven (a Rumble videóarchívuma itt érhető el). Ez szerves részévé vált annak, ami a Riotot igazán különlegessé teszi, és összehozza a csapatokat akkor is, ha a napi feladataik nem is állhatnának távolabb a játékegyensúlytól (például a Rumble egyik leghíresebb csapata a Riot pénzügyes munkatársaiból állt össze). Ez a megközelítés az új funkciók kipróbálása esetében is hasznos (érdemes figyelni a Valorant Clashhez hasonló versenymódját, amely hamarosan érkezik). Igazán különleges időszaka ez az évnek, és a díjakat sem lehet figyelmen kívül hagyni… Még mindig irigykedem, valahányszor meglátok egy olyan dzsekit.

Ezzel együtt nem csak a saját játékaink aktív gyakorlását ösztönözzük. Valójában éves illetményt biztosítunk, amelyet mi játékösztöndíjnak nevezünk, és azzal a kifejezett céllal hoztuk létre, hogy segítsünk a Riot munkatársainak megvásárolni a versenytársaink játékait. Folyamatosan tanulnunk kell más stúdióktól, a zseniális ötleteket és a hibákat illetően egyaránt, hogy lépést tarthassunk a játékosok igényeivel, és fantasztikus élményt biztosíthassunk számukra.

A munka-magánélet egyensúlya a magánélet felé hajlik

Érdekes, hogy amikor először eljöttem Franciaországból, úgy gondoltam, hogy ott nehéz elvégezni bármilyen munkát: a heti 35 munkaóra és a hosszú nyári szünet óriási akadálynak tűnt a hatékonyság szempontjából. Most, 20 évvel később a pihenés és a feltöltődés hasonló kultúráját szeretném meghonosítani az Egyesült Államokban dolgozó csapataink körében. (Igen, sokat tanultam az elmúlt két évtizedben.) Ez pedig nem lesz egyszerű.

Az olyan helyeken, mint amilyen az Egyesült Államok is, a kemény – és értékes – munkáról alkotott fogalom jelenleg nem mutat túl egészséges képet. Részemről azonban, ahogyan maga a Riot is, elköteleztük magunkat a Riot munkatársai számára előnyös változások bevezetése mellett, ahogyan ezt a játékosok esetében is tettük az évek során. Az esetek jelentős részében a Riot munkatársai szeretik a munkahelyüket. Úgy vélem, ez az elégedettség jórészt annak is köszönhető, hogy a magánéletre is jut idejük, így a munkában és a játékosok számára a legjobb formájukat hozhatják.

Zárásképpen egyetlen tanáccsal szolgálhatok. Aki még nem ütemezte be a következő szabadságát – akár csak annyit, hogy otthon pihen, és behozza a lemaradását a Steamen –, most rögtön fogjon hozzá a tervezéshez. A pihenőidőről visszatérve pedig nem szabad belefogni újra a munkába anélkül, hogy legalább halvány fogalmunk lenne arról, hogy mikor tartunk újabb szünetet. Az agyunk és a kollégáink is meg fogják köszönni, ha feltöltődve, a problémák megoldására készen, sziporkázó kreativitással térünk vissza. A játékfejlesztésben nincsenek hősök, ideje hát elcsomagolni a köpönyeget, és elővenni a bőröndöt a következő kalandhoz.